2013. március 9., szombat

A hétköznapiság nyomora - J.K. Rowling: Átmeneti üresedés




Bátor vállalkozás volt a világ legismertebb és legsikeresebb gyerek-könyvsorozatának szerzőjétől, hogy otthagyta a jól bevált célközönségét, és írt valami olyat, amire senki sem számított. Bár a rajongók reménykedtek, hogy egy újabb Harry Potter-t kapnak, vagy valamit, amiért legalább úgy lehet szívvel-lélekkel rajongani, mint a sebhelyes homlokú varázslótanoncért, de Rowling jól keresztülhúzta a számításaikat. Az első kritikák mind arról szóltak, hogy mennyire rossz az Átmeneti üresedés, erőltetett és túlírt, pedig valójában csak annyi probléma van vele, hogy nem szerethető regény. Sőt, kimondottan kínos élmény olvasni.  A regényből a BBC csatorna készít tévésorozatot, melyet 2014-ben mutatnak be.

A történet középpontjában egy kisváros, Pagford áll. Az a fajta, ahol mindenki ismer mindenkit, a pletykák egy pillanat alatt elterjednek, és ahol a lakók csak kívülről mosolyognak kedvesen, mert valójában ismerőseik legnagyobb részét szívből utálják. Szabadidejükben leginkább lopnak, csalnak, hazudnak, verik a feleségüket, vagy borral próbálják elfelejteni a kiüresedett házasságukat. A kényszeresen fenntartott idillel szöges ellentétben áll a lakótelep, Pagford legfőbb szégyene, minden romlottság melegágya. Lezüllött alakok, drogosok, szegények, munkanélküliek, bűnözők gyűjtőhelye, amitől konzervatív kisváros legszívesebben megszabadulna. Miután meghal az egyik fiatal tanácsnok, Barry Fairbrother, mindenki a megüresedett helyre pályázik -vagy csak szimplán kedvét leli a kialakult káoszban-, beindulnak az intrikák, és még Barry Fairbroher szelleme is feltűnik. Vajon egy tragédia elég, hogy felrázza az álmos kisvárost, vagy inkább csak még mélyebbre süllyednek a mocsokban?

Az a fajta könyv az Átmeneti üresedés, ami jól van megírva, de rossz olvasni. A szereplők túl hitelesek, túl emberiek, a hétköznapiság összes nyomorával együtt. Amellett, hogy kisszerűek, még szánalmasak, szűklátókörűek, buták, gyávák, és persze nagyon el vannak telve magukkal. Ehhez asszisztálhat az olvasó olyan közelről, amilyen közel amúgy sem szívesen kerülünk idegenekhez. A kezdeti távolságtartás után Rowling szép lassan egyre beljebb vezet minket a pagfordi családok életébe, így láthatjuk, hogy miről fantáziál a kielégítetlen feleség, vagy hogyan vagdossa magát a kamaszlány, akit csúfolnak az iskolában. A műmosolyok mögé pillantva kínosabbnál kínosabb részletekre derül fény, és hiába undorítanak a szereplők, egy idő után annyira részévé válunk az életüknek, hogy akaratlanul is érdekel a sorsuk. Hangulatában leginkább Móricz Rokonokjára emlékeztetett, csak modern, nagyon angol verzióban. Tökéletesen realista és kellemetlen képet fest a mai angol kisvárosok társadalmáról, a nyíltan megjelenő sznobizmusokról, kispolgári életükről, elhatárolódásukról mindenkitől, aki kicsit is más. Rowling nem csak társadalmilag, hanem korban is nagyon különböző embereket mutat be, egészen kicsitől az idősekig, kihangsúlyozva különbségeiket, amik állandó konfrontációkat okoznak. Mivel egyedül a gyerekeknél tapasztalható némi őszinte viselkedés, ők állandó harcban állnak a szüleikkel, nem akarnak betagozódni a visszataszítónak ítélt társadalomba, nem akarnak olyanná válni, mint a körülöttük élő felnőttek. 

Előfordulnak a könyvben túlírt és hatásvadász részek, néha érezni az izzadtságszagot, ahogy próbál minél inkább megbotránkoztatni („a lába mellett használt koton csillog a fűben, mint egy óriás nyű selyemgubója”), de ezeket leszámítva egy szociológiai tanulmány részletességével, finomkodás nélkül írja le a modern, elidegenedett társadalom legjellemzőbb problémáit. A nehéz témákat Rowling iróniával és feketehumorral ellensúlyozza, ezzel is kiemelve a szereplős kisszerűségét, és megkönnyítve a könyv olvasását.

Ha valaki a Harry Potter hatására veszi kézbe a könyvet, vagy azzal az elvárással, hogy hasonló olvasmányban lesz része, garantáltan csalódni fog. Itt senkivel nem tudunk azonosulni, undorodunk ettől a pagfordi szívtelenségtől, ami csak nyomokban tartalmaz szeretetet vagy pozitív emberi értékeket, mégis érezzük, hogy ez a hideg, kilátástalan, varázslat nélküli világ a miénk. Rowling ráérzett a korszellemre, és pont emiatt lesz kellemetlen, de mégis elgondolkoztató olvasmány az Átmeneti üresedés.

(megjelent a co-n)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése