2014. március 23., vasárnap

Hogyan legyünk nők?


Nagyon rég írtam már ide utoljára, ez a mostani sem azt jelenti, hogy feltámad a blog, hanem inkább csak annyit, hogy Caitlin Moran Hogyan legyünk tökös csajok (How to be a Woman) című könyve kapcsán megfogalmazódott bennem néhány dolog, amiről úgy gondoltam, érdemes lenne beszélni (még akkor is, ha senkit sem érdekel).

Két csillagot adtam Goodreads-en ennek a könyvnek, úgy, hogy igazából élveztem. Moran jól ír...éééés ennyi. Nagyjából két oldal volt, amivel egyet tudtam érteni, pedig én nagyon határozottan feministának tartom magam. Egyébként ez hosszú idő volt (mármint nekem), ahogy Moran is írja a feminizmust mostanában a kövér, csúnya, férfigyűlölő baszatlan leszbikus szinonimájaként értelmezik, és ha egy huszonéves lány azt mondja magáról, hogy feminista, akkor felhúzott szemöldökökkel és 'majd kinövöd' típusú hozzászólásokkal találkozik. Szóval vállaltan feminista vagyok, és különösen érdekel a nők reprezentációja a gyerek- és ifjúsági irodalomban és rajzfilmekben. Engem megdöbbent, hogy vannak nők, akik nem tartják magukat feministának, és hevesen tiltakoznak ha felmerül mint téma, és teljesen természetesnek és helyénvalónak veszik, hogy még olyan csak nőket érintő kérdésekről is férfiak szavaznak helyettük, mint az abortusz.

Caitlin Moran nem ír hülyeséget, csak....annyira buta! Tényleg, nem tudok rá jobb szót. Kispolgári, közönséges, és úgy érvel, mint egy 14 éves. (Na jó, nem, mert közben meg iszonyú manipulatív.) És ez a legfőbb bajom vele, hogy tényleg itt tartunk, amikor egy ilyen prosztó nő feminista ikon lehet? Mert ez gáz, és nem a feminizmust minősíti, hanem úgy általában a nőket. Engem például komolyan elgondolkoztatott, hogy ha ez a mérvadó, akkor a nők még nagyon nem érettek az egyenlő jogokra és mondjuk a parlamenti női kvótára. Nyilván Moran írása nem akadémikus, nem várhatom el tőle, hogy kutasson vagy ilyesmi, de pont azért, mert a laza stílus és médiaszemélyiség titulus miatt jóval több emberhez jut el a könyv, szerintem elvárható lett volna, hogy kicsit utánanézzen a dolgoknak. (Mondjuk ha kevesebb buta brit szappanoperát és beszélgetős műsort nézne, lenne ideje elolvasni 1-2 könyvet.) Ne úgy írjon könyvet a feminizmusról, hogy közben 2 könyvet olvasott a témáról, abból egy Greer Kasztált nője. Tárgyi, történelmi tévedések, csúsztatások és a hivatkozások hiánya miatt egyáltalán nem tudom komolyan venni. Furcsa szembesülni azzal, hogy itt van Moran, írt egy könyvet a modern feminizmsról, mégis mintha ő sem teljesen értené (gyakran kijelenti valamire, hogy az nem feminista, miközben csak neki más a véleménye, és neki nem tetszik). Közben pedig itt van Tavi Gevinson, aki lehet, hogy kevésbé harsány, nem részegedik le állandóan és nem közönséges, de már 16 évesen eljutott a következő gondolatmenetig:

'I wanted to start a website for teenaged girls that was not kind of this one-dimensional strong character empowerment thing, because one thing that can be very alienating about a misconception of feminism in that girls then think that to be feminists they have to live up to being perfectly consistent in their beliefs, never being insecure, never having doubts, having all the answers. . . and this is not true and actually recognizing all the contradictions I was feeling became easier once I realized that feminism was not a rulebook but a discussion, a conversation, a process.'

 
(az egész Ted Talk-os beszédét megnézhetitek itt, és ha nem tudnátok, hogy kicsoda Tavi, megéri rágooglizni és megnézni a honlapját.) Tavi most 18 éves, 11 éves kora óta ír (méghozzá úgy, ahogy én soha nem fogok tudni), és gyakorlatilag kinevelt egy generációt, akik a Rookie-t olvasva megtanulták teljesen máshogy értékelni magukat, a saját nőiségüket, és nem mellesleg megtanultak gondolkozni. Ezzel már sokkal többet tett a feminizmusért, mint Moran valaha fog. Persze mindenki úgy feminista, ahogy neki tetszik, én mégis Tavi kommunikációját célravezetőbbnek érzem, Moran nekem ciki, és őszintén megértem, ha valaki idegenkedik a feminizmustól, ha csak hozzá hasonlókkal találkozik.

Na mindegy, nézzünk inkább néhány dolgok a Hogyan legyünk tökös csajokból (komolyan ki találta ki ezt a címet?). Amikor először kiakadtam: minden nő ragadja meg az alkalmat, hogy megkóstolja saját menstruációs vérét. Oké, hogy Greer-től jön ez a faszság, de Moran meg úgy átveszi, mint egy pincsikutya, és magyar feminista előadáson is találkoztam már vele meg a menstruációs vérrel való festéssel. Kedves hölgyeim! Elárulom nektek, hogy nem attól lesztek igazi nők vagy akár feministák, ha megkóstoljátok a véreteket. Volt a Luther-ben egy rész, ahol a sorozatgyilkos nők menstruációs vérét itta, mert azt hitte, hogy attól erősebb lesz. Mondanom sem kell, hogy Luther elkapta, szóval sok értelme nem volt a vérmágiának. Na, nagyjából ilyen hülyeség ez az egész, az őskorban talán volt jelentősége, de akkor a villámlásra is azt hitték, hogy egy isten csinálja... Aztán nem is attól lesztek nők, ha pinámnak és csöcsömnek hívjátok a testrészeiteket, mint Moran. Szerinte nagyon fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő neveket, ő ezeket találta, és ez elég sokat elmond róla szerintem. Egy pornószínésznőnek pinája van, Marilyn Monroe-nak pinája van, mert ők sokkal inkább szexuális tárgyak, mint emberek. Köszönöm, de nekem nincs se pinám, se csöcsöm.

A csúsztatások a példaképekről szóló fejezetben kezdtek el különösen zavarni. Például Moran láthatóan utálja Victoria Beckham-et, sokszor viccelődik, hogy nem lehet a Beckham gyerekeknek szép dadusuk, nehogy David jól megcsalja a nejét. Aki ugye csak futballistafeleség. Viszont ha valaki az elmúlt néhány évebn figyelte, mit csinál Victoria (én is szkeptikus voltam az elején, aztán rájöttem, hogy basszus, ez a nő tehetséges), az már rég túllépett ezen a futballista feleség hülyeségen. Victoria jelenleg az egyik legtehetségesebb divattervező, a lelkemet is eladnám, ha lehet egy VB ruhám, ugyanis nem egyszenozos darabokat készít, hanem sokkal inkább univerzálisakat, amik sose mennek ki a divatból, és ami minden testalkatú nőnek jól áll. 



Aztán Lady Gaga, akiért Moran rajong. Bevallom, én is imádtam Gagát, amikor először feltűnt a sok unalmas posztár között. Cinikus volt, biszexuális, fura, és volt egy tanszexuális alteregója, Jo Calderone. Hiába vetkőzött bugyira, mégis általában inkább groteszk az egész performansza mint szexi. Amikor közepes a zene, azt is ellensúlyozta a klipjeivel, végre megint van értelme klipeket nézni. Írtam is róla egy régi blogomba, hogy Gaga úgy reflektál a társadalomra, a popkultúrára (és a saját rajongóira), mint anno Andy Warhol. Viszont eléggé kipukkadt a Gaga-lufi, mert se zeneileg se vizuálisan nem tudott újat mutatni az első két albuma óta. Annyira elment extrémbe, hogy már mindenkit teljesen hidegen hagy, ha Gaga polgárpukkaszt, az új számai meg unalmasak. Jó újranézni a Bad Romance-t vagy a Telephone-t, de nem gondolom, hogy Gaga feminista szimbólum lenne (sőt, azt se, hogy magabiztos nő lenne), és kézben tartaná a saját szexualitását.  Ugyanez a csúsztatás jelenik meg a börleszk vs. sztriptíz fejezetben. Moran szereti a burleszk-et, ezért az feminista szempontból elfogadott, de kirakták egy sztiptízbárból, ezért a sztiptíz lealacsonyító. És a rúdtánc is, pedig lehet Moran-nek el kéne menni néhány rúdtánc órára, az egyik legintenzívebb mozgásforma, és nagyon változatos (mármint sok izmot mozgat meg). Ugyanígy a szőröknél, puncit borotválni nem feminista, minden mást igen. Miért? Mert csak! Moran-nek így tetszik, és kész!! Ez a világ legjobb érve, komolyan. Moran az öltözködést is eléggé lenézi, nem tud menni magassarkúban és szerinte a tanga a nők elnyomásának az egyik jelképe. (Jajj, itt nagyon röhögtem) Szóval elég határozott véleménye van mindenről, és bár kövérnek tartja magát, arra sosem venné a fáradtságot, hogy elmenjen futni vagy tornásszon valamit.

Szerintem nem attól lesz nő valaki, ha (jó szőrös) pinája és csöcse van, vagy ha megkóstolta a menstruációját.  Sokkal fontosabb, hogy tudja a saját melltartóméretét, tudja, mit vegyen fel, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy idióta és jól is érezze magát. Tudja, hogy mi az a szexizmus, és ne vonjon vállat, ha találkozik vele. Tudja, hogy kezelje a testét, mennyit mutasson (vagy ne mutasson) belőle, hogyan mozogjon, és hogyan beszéljen! Mert ha egy nő csak fröcsög azt sose fogják komolyan venni. (És ez nem is baj.)

Szóval olvassátok el Moran könyvét, mert vitaindítónak tök jó, de kezeljétek fenntartással, amit ír, és utána olvassatok/hallgassatok mást is a feminizmusról. És ne nézzétek meg Moran twitterjét, mert ott még szerkesztője sincs, aki kigyomlálja a hülyeségeket. Bocsánat, ha összeszedetlen voltam, régen írtam már blogot. Ti mit gondoltok a feminizmusról vagy arról, hogy milyen nőnek lenni?



4 megjegyzés:

  1. Én kb. egyetértek mindennel, amit leírtál. Gyűlöltem ezt a könyvet, nekem is a prosztóság jutott róla eszembe, de a többit nem tudtam ilyen jól megfogalmazni. Még az is megfordult a fejemben, hogy ha ez a feminizmus, akkor én nem vagyok feminista. De lehet, hogy mégis :) Rendbe kellene már tenni a fejemben ezt a fogalmat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ennek örülök :) én még tudtam volna írni róla, csak nem jegyzeteltem olvasás közben (ezt már megbántam), aztán így meguntam a keresgélést. csak azokat a témákat említettem meg, amik nagyon felkúrták az agyamat :)

      Törlés
  2. Nem olvastam, de így a leírtak alapján nem is fogom soha. Nem szeretem az ilyen közönséges cuccokat.

    Vicces, én is most logoltam be a blogomba kb 20 év után. Én se frissülök már jó ideje, de nem is fogok. Én is sajnálom rá az időt igazából.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kár, pedig te nagyon jól össze tudtad szedni a dolgokat, és voltak infók az írásaidban. szerettem olvasni.

      Törlés