2012. június 30., szombat

Az istenek a fejükre estek



Neil Gaiman: Amerikai istenek

Annyit beszéltek róla, hogy ilyen meg olyan tökéletes könyv az Amerikai istenek, Gaiman legjobbja, Hugo- és Nebula-díjas, meg úgy egyébként is, ezt szeretni kell. Kialakult körülötte egy könyvszemélyi kultusz (már ha létezik ilyen), amihez nagyban hozzájárult, hogy az elmúlt tíz évben a beszerezhetetlen kategóriába tartozott. Eddig két fajta emberrel találkoztam, az egyik olvasta és imádta, a másik még nem olvasta, de mindenképpen szeretné, mert annyit hallott róla, hogy ez mekkora jóság. Pedig nem, sőt.

Szerintem ez egy rossz könyv néhány jó fejezettel. Nincsenek látványosan jelen azok a tipikus Gaiman hibák, amik az elmúlt pár regényét jellemezték, de ettől még nem lesz kiemelkedő az Amerikai istenek. Kezdem én is elhinni, hogy Gaiman egy alaptalanul túlértékelt szerző, akinek látványosan jó ötletei vannak, de egyszerűen nem tud regényt írni. Sokkal jobban megy neki a minimalista novella (Tükör és füst), vagy a képregény (Sandman), ahol nem kell sok szöveggel dolgozni.

Az Amerikai istenek feleslegesen hosszú jelenetekkel van tele, amikben jórészt nem történik semmi és sokszor csak annyi funkciójuk van, hogy növeljék az oldalszámot. Mikor azt hinném, hogy végre kezdődik valami akció, vagy legalább beindul a történet, akkor is csalódnom kell, mert egy érdekes rész után újra visszazuhan a korábbi hömpölygős és álmosító stílusba. Szereplői teljesen súlytalanok, lehet egy tinédzsert még leköt a buta és lassú ex-börtöntöltelék főhős, nekem viszont kevés és túl egyszerű figura (értem, hogy mit hivatott jelképezni, de ettől még nem jó szereplő). Nem lehet eldönteni, hogy vajon tényleg ennyire bárgyú szegény Árnyék, vagy ilyen rosszul van megírva. Szerda már egy kicsit érdekesebb figura, csak kár, hogy ő meg túl van játszva (komolyan, ki az, aki nem jött rá, hogy kicsoda Szerda és miben mesterkedik?). Sehol egy hiteles karakter -talán csak a temetkezési vállalkozók-, nem lehet velük azonosulni, még annyi sincs, hogy drukkolnék valamelyik oldalnak (régi vs. új istenek), mert egyszerűen nem hatnak rám annyira, hogy aggódjak értük vagy foglalkozzak a sorsukkal. 

Jó részek közé tartoztak az „Akik Amerikába jöttek” című fejezetek, itt elszakadunk a fő történetszáltól és megtudjuk, hogy vitték magukkal a bevándorlók az isteneiket az Újvilágba. A kulturális olvasztótégely jelző itt válik valósággá, érdekesek a különféle mítoszokból és folklórból szabadult szereplők, de az író nem ad esélyt a kibontakozásukra. Felesleges önámító metafizikai játszadozás ez és sajnos a végén Gaiman elkerülhetetlenül beleesik a didaxis csábító csapdájába. A gondosan előkészített csavart is túl sokáig húzta, addig ködösít, hogy a végén már nem is érdekel az idegesítően túlmisztifikált végkifejlet. Gaiman túl sokat akart belezsúfolni (megint), és épp ezért lett belőle egy unalmas katyvasz (megint).

A nyelvezete is zavaró, nem hiszem, hogy tabudöngetőnek számítana, hogy Gaiman istenei utolsó suttyóként káromkodnak. Alapvetően nincs baj a vulgáris nyelvhasználattal, van, ahol látom értelmét -a kortárs fantasy irodalomban például George R.R. Martin-nál- Gaiman-nél azonban teljesen funkciótlanul és oda nem illően kerül a szövegbe. Túlírt és önmagának tetszelgő a szöveg, próbál laza lenni, de érezni az izzadtságszagot. Összességében nagyon szomorú élmény volt ez, mert még csak nem is kiemelkedően rossz könyv, hanem közepes, és épp ezért érdektelen. Még annyi sincs benne, hogy kellőképpen felidegesítsen. A jövőre megjelenő HBO sorozatnak azért adok egy esélyt, hátha.

8 megjegyzés:

  1. Nekem még durván száz oldal van vissza a könyvből, de eddig én is hasonló gondolatokat fogalmaztam meg magamban. (már ami az erős túlírtságát illeti meg az indokolatlan alpáriságát)
    Hát a sorozatra azért én is kíváncsi leszek ettől függetlenül :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek örülök, már kezdtem szarul érezni magam, hogy csak én gondolom, hogy valami nem okés a könyvvel.

      Törlés
  2. Jó írás lett. Várólistán van a könyv, de asszem, most halasztom egy darabig. Mondjuk az első Gaiman-könyvem sem volt maradéktalanul jó élmény, szóval eleve voltak fenntartásaim...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) ha mindenképp Gaiman-t akarsz olvasni, akkor én a Sandman-t ajánlanám, az nagyon jó.

      Törlés
  3. Én pár napja fejeztem be és durván a könyv feléig úgy éreztem, hogy jó ez a könyv.... tetszik, mik nem jutnak ennek az írónak az eszébe........ de aztán átment mély zuhanásba és kezdtem unni.... a vége meg már kész kihívás volt a számomra.
    Talán ha a rövidebb változatát olvastam volna, lehet jobb lett volna, biztos, hogy kevesebb unalmasabb résszel találkoztam volna. (Hú de sok lett ebben a mondatban a volna :))
    Nagyon jól írtál róla, nekem is hasonló érzéseim voltak és vannak a könyvvel kapcsolatban.

    (Az előző bejegyzést helyesírási hiba miatt töröltem, bocsi)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is az elején ezt éreztem, aztán kb. 200 oldal után, amikor nem történt semmi, meguntam a várakozást, és azt mondtam, hogy ha a végén máshogy oldja meg, mint ahogy én gondoltam, hogy le kéne zárni, akkor oké, de sajnos az lett a vége, amire már az elején is tippeltem, úgyhogy sajnálom azt a pár napot az életemből, amit ezzel a szarral töltöttem.

      Törlés
  4. Na, végre negatív kritika, huh, akkor nem kell elolvasnom. :D Mert hogy beleolvastam, és nem volt szimpatikus.
    De akkor a Sandmant beszerezzük. :)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm szépen. Végre megnyugodtam.
    Miután zavartan félreraktam a könyvet valahol a 100-120. oldalt követően, mert olyan szinten mélyzuhant, mint még könyv soha a kezemben, elkezdtem keresni, vajon a világhálón csak rajongók vannak, v agy olyanok is, akik képesek kimondani - ez egy szar könyv. Súlytalan, jellegtelen, abszolút unalmas és a jó ötletek, amik vannak benne, nem képesek szinten tartani.
    Minden blog és weboldal azzal foglalkozik, hogy ez a könyv ilyen-meg-olyan díjas - hát ki nem szarja le? A díajakt nem a tartalma, hanem az írója és a keletkező hájp miatt kapta. Ez tény. Mert tartalmilag egy tizenéves szintjén lévő fáradt íróember alkotta. Ez van.

    Köszönöm, hogy megtaláltam ezt a blogot és vannak még normálisan gondolkodó, em agymosott olvasók is a világon.

    VálaszTörlés