A mese olyan, mint egy vadállat

A Szólít a szörny eredetileg Siobhan Dowd regényterve volt, aki több elismert angol gyerekkönyv szerzője (Éles és gyors sikoly, A londoni óriáskerék rejtélye). Már elkészült a főbb szereplőkkel és a cselekményvázzal, ám befejezni nem volt ideje, mert mellrákban elhunyt. A terv végül a kiadójára maradt, akik mindenképpen szerették volna, ha készül belőle regény, ezért megkeresték a Chaos Walking-trilógiával nagy sikereket aratott Patrick Nesst, aki Jim Kay illusztrátorral kiegészülve elvállalta, hogy befejezi Dowd történetét. A sok viszontagság útján elkészült mű végül elnyert minden főbb angliai ifjúsági díjat, és legutóbb a német fiatalok ítélték oda neki a Német Ifjúsági Irodalmi Díjat (itt érdemes belelapozni a könyvbe).

A történet szerint pontosan éjfél után hét perccel a tizenhárom éves Conort meglátogatja egy szörny. Csakhogy ez nem közönséges szörny, csápokkal és hegyes fogakkal, hanem a közeli temetőben álló hatalmas tiszafa kelt életre, hogy elmeséljen három történetet a fiúnak. A első benyomások ellenére azonban ezek mégse unalomig ismert, biztonságos tündérmesék lesznek, hanem a való élethez hasonlóan esendő hősök történetei, amikben sose tudhatjuk, ki a jó és a rossz. A negyedik mesét majd Conornak kell elmondania, és mind közül ez a legfélelmetesebb: az igazság, amit ha nem mond ki, a szörny élve felfalja. Azonban Conor élete sokkal félelmetesebb, mint maga a szörny: édesanyja rákban haldoklik (bár ezt sosem mondják ki konkrétan, de következtethetünk rá a kihullott hajból és a kezelésekből), az iskolában egy csapat fiú zaklatja, és éjszakánként is, amikor nem a szörny vár rá, rémálmok kísértik.

 A borító és az ismertető ellenére senki ne várjon klasszikus szörnyes rémtörténetet, ugyanis ez gyerekkönyv-jellege ellenére sokkal közelebb áll egy gyönyörűen fájdalmas szépirodalmi műhöz. Nem véletlen, hogy külföldön felnőtt kiadásban is megjelent, ami nem tartalmazza Jim Kay illusztrációit, csak a szöveget. Nagyon esendő, és közben kíméletlenül realista könyv, ami az emberi lélek legmélyére ás. Minden közhelytől és didaxistól mentesen mutatja be, hogy mit él át a magára hagyott, saját érzelmeitől rettegő, azokat feldolgozni képtelen gyerek. Ahogy a szörny mondta, „a mese olyan, mint egy vadállat", és ez erre a történetre is igaz. Itt nincs jelen az otthon biztonsága (Conor apjának Amerikában van új családja, a nagymamájával sehogy sem értik meg egymást), csupán az anya elvesztése miatti állandó félelem és a jövővel szembeni bizonytalanság. Jim Kay fekete-fehér képei tökéletesen visszaadják a könyv szomorú és nyomasztó hangulatát.

Bár a veszteség feldolgozásának gyerekkönyvben való bemutatása koránt sem eredeti ötlet, de ilyen jól még senkinek sem sikerült. Valójában nem is a történet a lényeges, hanem azok az érzések, amiket kivált, ugyanis garantáltan csontig hatol, felkavar és megborzongat. Életkortól és nemtől függetlenül megérint minden olvasót, és annyira erőteljes, hogy utána még sokáig nem szabadulunk tőle. Az utóbbi évek legjobb és legfontosabb gyerekkönyve.

Patrick Ness - Siobhan Dowd: Szólít a szörny 

Illusztrálta: Jim Kay

Fordította: Szabó T. Anna

Vivandra Könyvek, 2012

224 oldal, 2950 Ft

(Megjelent a KönyvesBlogon)