Oscar 2020

Ma rendezik meg a 92. Oscar gálát, és minden évben megpróbálom végignézni azokat a filmeket, amik a főbb jelöléseket kapták. (A díjátadót már egy ideje nem nézem, mert valami iszonyú unalmas.) Mindig vannak köztük zseniálisak és olyanok is, amiknek az összes képkockáján látszik, hogy ez az Oscarra készült. (Utóbbitól kifutok a világból.) Idén szerintem elég gyenge a felhozatal, valahogy nekem a legtöbb film nem okozott olyan nagy élményt, így ez nem is lesz egy túl lelkes poszt. A végén meg elolvashatjátok, hogy én kinek adnám a díjakat.

1917

Ezt nem néztem meg. Teljesen hidegen hagy az egész, nem érdekel az sem, hogy technikailag mekkora nagy bűvészkedés. Ha egy filmet azért nézünk meg, mert milyen jó technikailag, akkor szerintem ott már problémák vannak. Hogy mégse maradjatok vélemény nélkül, megkértem Lakatos Istvánt, hogy mondjon pár szót a filmről: "Jócskán túlértékelt, nem kiemelkedően jó film, de vannak nagyon erős jelenetei. És ugyan néha leül a bot egyszerű történet, hiszen gyakorlatilag azt látjuk, hogy egy fickó árkon-bokron keresztül verekszi magát, mégis tökéletesen bemutatja, hogy az első világháborúban mintha valami láthatatlan ellenség ellen harcoltak volna, akik ott vannak messze, nagyon messze, és csak lőnek."

Az ír

Ez az idősödő fehér férfiak filmje egy idősödő fehér férfitól idősödő fehér férfiakkal a főszerepben. Szeretem amúgy Scorseset, de ezen a filmen nagyon látszik, hogy mennyire megöregedett a rendező. És hiába gyűjt maga köré olyan színészeket mint De Niro, Pesci és Pacino, szerintem inkább kínos, amikor a fiatalított arcú De Niro a 80-as testével próbál keménykedni. Amúgy olyan volt a film, mintha sose akarna véget érni, nem elékszem már utoljára mikor nézegettem ilyen sűrűn az órámat. Az a legnagyobb bajom vele, hogy nem látok benne semmi eredetit, a sztori is olyan, mintha már egy csomószor elmesélték volna.

Az aszfalt királyai

A film, amiben minden közepes. Pedig amúgy nem annyira rossz, egyszer simán meg lehet nézni, de utána két nappal később már nem nagyon tudod felidézni, hogy miről is szólt. Kivételes módon mondjuk nem idegesített se Bale se Damon (mert egyébként egyikőjük sem túl nagy kedvencem) és még a sztori is érdekes lett volna, csak nekem hiányzott belőle valami. Szóval ha valaki az autóversenyzésről nézne filmek, akkor sokkal inkább ajánlom a kicsit csiricsárébb, de jóval izgalmasabb, karakteresebb Rush-t. 

Jojo Nyuszi

Úgy éreztem pozitívabb résznek kéne következni, mielőtt túl sokat fröcsögnék. Szóval a Jojo Nyuszi a legszerethetőbb film az összes jelölt közül, imádnivaló gyerekszínészekkel, és kicsit túltolt Scarlett Johansonnal. Sajnos az új NAT-tal átszőtt hétköznapjaink miatt elég aktuális a náci agymosás témája, szóval nézzétek meg, aztán gondoljatok rá, amikor mentek szavazni '22-ben. Taika Waititi pedig csináljon még sok hasonló filmet, mert nagyon hiányzik ez a fajta humor, mert kicsit olyanok lettek a filmek (és ez ezen a listán is látszik), mintha egy AI tervezné meg őket.  

Joker

A tavalyi év blöff filmje. Ne értsetek félre, Phoenix fantasztikusan jó, és kapja is meg a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart, de ez nem változtat azon, hogy olyan ez a film, mintha egy különösen agresszív ovissal beszélgetnék társadalmi problémákról. Az a buta, káros felszínesség amire a Joker épül rettenetesen felbaszta az agyamat, és minél többet gondolkozom rajta, annál rosszabb lesz. A másik problémám a rendezővel van, akinek a megszólalásai alapján nem is csodálom, hogy ilyen lett a film. Ha szeretnétek egy nagyon hosszú negatív véleményt olvasni a Jokerről, írjátok meg kommentben, és könnyítek a lelkemen. 

Házassági történet

Noah Baumbach eddigi legjobb filmje. Őszinte kép egy kapcsolat végéről, olyan klisésnek tűnő dolgokkal, amiken mindenki keresztül megy az életében legalább egyszer (de szerintem többször is). Hogy a párkapcsolaton belül csak az egyik fél tud kiteljesedni és megélni az álmait, míg a másik feladja magát, a viták, amik mindig ugyanarról szólnak, és hogy a problémák amik a kapcsolat végét jelentik, már ott voltak az elején is. Az, hogy soha nem ismerheted meg teljesen a másik embert, mégis végig próbálkozol. A témája ellenére mégsem lehangoló film a Marriage Story, a boldog és vicces pillanatok sokkal jelentőségteljesebbek, és ott van a lezárás és az azt követő új lehetőségek, új boldogságok. Nagyon szerettem ezt a filmet.   

Kisasszonyok

Nem olvastam a könyvet, egyik korábbi feldolgozást sem láttam, így semmi prekoncepcióm nem volt az egészről azon kívül, hogy csodálatos a cast. És igazából a film után is ennyit tudok mondani (és azt, hogy mennyire szépen van fényképezve), csodálatos a cast, bármeddig néztem volna őket (kivéve Emma Watsont, ő szegény annyira jelentéktelen és természetellenes a nála tehetségesebb Florence Pugh és Saoirse Ronan között, hogy rossz nézni). Greta Gerwignek vannak ilyen izgalmas megoldásai a filmjeiben, mint például itt a színekkel való játék, de még olyan kiforratlan nekem (pl.: néha nem olyan jó a tempója a filmnek stb). Nagyon kíváncsi vagyok, mit csinál legközelebb. 

Élősködők

A Jokerrel ellentétben ez a film tényleg komolyan foglalkozik a gazdagság-szegénység témájával. Engem egy kicsit rossz passzban kapott el, mert influenzásan néztem, de azon kívül, hogy az életkedvem is elment, nem nagyon tudok belekötni sehol. Jelenleg az EU-n belül Magyarországon az egyik legnehezebb kitörni a szegénységből, hét generáció munkája szükséges hozzá, hogy egy szegény család jövedelme eljusson az átlagosig. Emellett a középosztály léte is bizonytalan, könnyű kicsúszni, természetesen lefelé. Ez rettenetesen elkeserítő és nyomasztó. Ha nem tartozol a felső középosztályhoz, akkor valószínűleg van az ismeretségi körödben olyan ember/család, aki eszedbe jut az Élősködőkről, és a gyomorgörcs garantált.  

Volt egyszer egy… Hollywood

A tökéletes példa arra, hogy lehet jól csinálni az idősödő fehér férfiak beszélgetnek műfajt, sőt a már ismert sztori (Manson mészárlás) is tud új és izgalmas lenni. Nosztalgikus mese a régi Hollywoodról, olyan szűrővel, amit szeretnék minden insta-képemre. Tarantino egy percig sem titkolja, hogy "régen minden jobb volt", és a korszak iránti rajongása teljesen átragad a nézőre. Bármeddig elnéztem volna DiCaprio és Pitt kettősét, ahogy isznak és beszélgetnek, és simán elfelejtettem, hogy ez a film eredetileg a Manson gyilkosságokról szólt volna, de szerintem Tarantino is szerette nézni ahogy DiCaprio és Pitt beszélget.  

Egyébként ez az egyetlen film a listából, amit kétszer is láttam. Nem merem még ennyi idő után kijelenteni, de nagyon küzd azért, hogy a kedvenc Tarantino filmem legyen (még újra kell néznem a Becstelen Brigatykat, hogy ezt biztosan ki merjem mondani).

A következő filmeket nem jelölték legjobb filmnek, de szerintem érdemes megemlíteni őket:

A két pápa

Jutalomjáték Anthony Hopkinsnak és Jonathan Pryce-nak. A filmesek hülyék lettek volna nem kihasználni, hogy Pryce akár Ferenc pápa testvére is lehetne.

Kicsit szájbarágós, de szerethető film arról, hogy mi lehet még a szerepe a vallásnak és az egyháznak a XXI.században. 

Richard Jewell balladája

Hihetetlen, hogy Clint Eastwood már 90 éves, és mégis érdekesebb filmet tudott összehozni, mint Scorsese. Nagyon kedvelem Paul Walter Hausert, és szerintem ebből a filmből ő jobban megérdemelt volna egy jelölést, mint Kathy Bates, ezt a szerepet mintha neki írták volna. Elég lerágott csont, hogyan tud tönkretenni egy szerencsétlen kisembert az állam és a média, de a Richard Jewell még úgy is végig feszültségben tart, ha előtte megnézted a Wikipédián, hogy mi lesz a sztori vége.

Sam Rockwell mindig izgalmas volt, de most így egymás után két filmben is megnéztem (a Jojo Nyusziban is játszik), és teljesen fan lettem. Nagyon jót tett neki az Oscar, azóta sokkal minőségibb filmekben vállal szerepet.

Botrány

A Fox News atyaúristene Robert Ailes zaklatási bortányait dolgozza fel a film Margot Robbieval, Nicole Kidmannel és Charlize Theronnal. Szerintem ha semmit nem tud az ember Robert Ailesről és a Foxról, akkor érthetetlen és kapkodó a film, egyszerűen nincs idő se a karakterek elmélyítésére se a sztori kibontására. Kár amúgy, mert nagyon szeretem ezeket a színésznőket, de ha ténylegesen érdekel benneteket a téma, akkor inkább a The Loudest Voice című hét részes sorozatot ajánlom megnézésre. Abban nem csak Ailes undorító zaklatásairól van szó, hanem arról is, hogy működik egy olyan hírhamisító gépezet, mint a Fox, és hogy tudták gyakorlatilag benyomni Trumpot a Fehér házba. Ja, és Russel Crow zseniálisan gusztustalan Ailes.

Tőrbe ejtve

Ha egy kellemes két órára vágysz, akkor ezt nézd meg. Ugyan nem tudtam megbocsátani Rian Johnsonnak amiatt, hogy sárba tiporta a gyerekkoromat, de a Tőrbe ejtve meglepően kreatív film. Kicsit krimi, kicsit vígjáték, kicsit fekete komédia szuper színészekkel, akik láthatóan nagyon élvezik amit csinálnak. Kevés ilyen film készül mostanában, ami nem akar hú de nagy igazságokat mondani, hanem szimplán csak szórakoztat és azt nem alpári vagy ostoba, hanem minőségi módon. Valamelyik nap olvastam, hogy készül hozzá folytatás, azt mondjuk nem igazán értem, hogy minek. 

Jövőre légyszi legyenek jobb filmek!

Akiknek én drukkolok:
Legjobb film: Élősködők / Jojo nyuszi
Legjobb rendező: Quentin Tarantino
Legjobb női főszereplő: Scarlett Johansson
Legjobb férfi főszereplő: Adam Driver
Legjobb női mellékszereplő: Laura Dern
Legjobb férfi mellékszereplő: Brad Pitt
Legjobb eredeti forgatókönyv: Élősködők
Legjobb adaptált forgatókönyv: Jojo Nyuszi