2014. szeptember 26., péntek

Mesék, amiket szeretek

A kis hableány
Van ez a havi témás körbeposzt, amihez most én is csatlakoztam (egyelőre ezzel a bejegyzéssel, aztán lehet lesz még több is), mert épp olyan írós kattanásom van (meg beteg vagyok és unatkozom). Ebben a hónapban arról kéne írni, hogy szeretjük-e még a meséket. Ez nekem elég izé, mert gyerekirodalommal foglalkozom (haha), így már hivatalból is sok mesét kell olvasnom. Viszont vicces, hogy emiatt mindenki azt hiszi, hogy egy kedves, gyermeki lelkületű kislány vagyok, aki non-stop képeskönyveket és ifjúsági regényeket olvas, és köze nincs a valósághoz. Ha megkérdezik, hogy mit csinálok, rendszeresen megkapom, hogy "jajj, ez milyen aranyos", és hogy "biztos ilyen kis romantikus-álmodozós típus vagy". Hátööö...NEM. Semmi nem állhatna távolabb a valóságtól, ugyanis a mesék 95%-ától hidegrázást kapok. Nem azért olvasom őket, mert annyira jók lennének, hanem mert ez a munkám (az egyik), szeretem átlátni a piacot, meg az aktuális kínálatot, hogy utána legyen viszonyítási alapom. Szerintem egyébként a jelenlegi gyerekkönyves felhozatal kimondottan siralmas (most a külföldieket nem keverném ide, csak magyarul megjelentekre gondolok), a könyvek egyik fele benne ragadt a szocializmusba, a másik meg kényszeresen "progresszív", és ebbe most inkább ne is menjünk bele jobban, mert elkezdek fröcsögni, és nem lehet leállítani.

Mégis alapvetően azt gondolom, hogy kedvelem a meséket. Néha...párat... Kiskoromban elég sokat olvastak nekem, és mivel anyukám egy finnyás, irodalom-mániás magyar tanár, így azt hiszem, elég jól sikerült válogatnia a sok szemét között. Sok könyvet örököltem tőle, és a szüleim figyeltek arra, hogy a könyv ne csak szövegileg, hanem vizuálisan is igényes legyen (amit pl. ajándékba kaptunk, és anyukám nem tartotta megfelelőnek, azt gondolkodás nélkül kidobta). Viszont az olvasásnál jobban szerettem, ha kitaláltak nekem saját történeteket, ilyeneket a mostohaapám szokott mesélni, és sokkal izgalmasabb volt, mint bármilyen könyv. Amúgy én is szoktam sztorikat kitalálni, továbbgondolni, vagy meglévő történeteket megváltoztatni, de persze nem írom le. Ha elég érdekesek egy könyv szereplői, akkor rendszeresen gyártok nekik háttérsztorit a fejemben. Igen, még mindig.

Muminok <3
Annyira nem szerettem soha, ha felolvastak nekem - vagy a tempó vagy a hang nem volt megfelelő -, szóval már oviban megtanultam olvasni, hogy ne kelljen másokat hallgatnom, és onnantól kezdve bármi jöhetett. Otthon is sok könyvünk volt, de amíg a szüleim dolgoztak, egész délutánokat töltöttem a könyvtárban, és senki nem szólt bele abba, hogy mit olvasok. Ilyenkor általában komoly tudományos kutatásokat végeztem, és szinte csak ismeretterjesztő könyveket kölcsönöztem, mert valamiért érdekesebbek voltak, mint a fikció. Mindig elég finnyás voltam, anyum egy időben próbálkozott nálam a népmesékkel, de nem működött a dolog, addig érdekelt, amíg kiszíneztem a könyvben lévő fekete-fehér illusztrációkat (Ez egyébkén fura, mert más népek meséit szeretem, de a magyart olyan közönségesnek éreztem.). Ugyanígy a magyar íróktól sem ájultam el, általában azt éreztem, hogy hülyének néznek, és annál semmit sem utálok jobban. Pom-Pom még oké volt, meg a Négyszögletű Kerek Erdő is, de hamar rájöttem, hogy kerülnöm kell a magyar gyerekkönyveket.  

A kék madár
Imádtam viszont a Muminokat, de nekem sosem volt, csak a legjobb barátnőmnek, így amikor mentem hozzájuk, akkor rögtön bedőltem olvasni, és nem igazán lehetett hozzám szólni. Nagyon irigy voltam rá, hogy neki vannak Muminos könyvei.
Kiskoromban főleg a szomorú, szívfájdító mesékre voltam rákattanva, a legnagyobb kedvencem Andersen volt, tőle is főleg a Kis hableány meg a Hókirálynő. Utóbbi diafilmen is megvolt, láttam vagy százszor, és bár nagyon féltem tőle, mindig ilyen perverz élvezetet jelentett nézni/olvasni. (Vannak ezek az elemzések, ahol a kiskori kedvenc mesédből elég sok mindent meg tudnak mondani a személyiségedről, meg hogy honnan eredeztethetőek a felnőttkori problémáid. Egyszer el akarok menni egy olyanra, mert biztos érdekes lenne, mit tudnak kihozni az Andersen mániámból, főleg, hogy a legtöbb ember gyerekkorában utálja Andersen-t, mert túl nyomasztónak tartják.) 
Szintén bőgős könyvem volt a Diána és a nagy havazás, ez egy kutyás könyv, akkor kaptam, amikor először lett kutyám. Biztos azt gondolták, hogy ez egy aranyos mesekönyv lesz, de máig görcs lesz a gyomromban, amikor meglátom, és inkább a polcnak azt a részét is elkerülöm, ahol a könyv van. Ettől függetlenül nagyon szeretem, de túl szomorú leszek tőle. 
Az egyik legféltettebb (és legszebb) könyvem az Alan Lee által illusztrált Odüsszeusz bolyongásai (ennek van egy magyarul meg nem jelent folytatása, a Black Ships Before Troy, ami az Illiászt dolgozza fel, és nagyon fáj rá a fogam). Rengetegszer olvastam, és jó sok képet kimásolta belőle, csak mindig idegesített, hogy nem vagyok egy Alan Lee. Ilyen szép könyvekkel azóta is bármikor le lehet venni a lábamról.
Puskin mesék
A másik legszebb mesekönyvemet még anyukám kapta a nagypapájától, Marie d'Aulnoy írta, az a címe, hogy A kék madár, de Maeterlinck drámájához nincs köze. Viszont Mirkó Hanák készítette hozzá az illusztrációkat, és úúúúú (ennél értelmesebben nem tudok hozzászólni). Egy királylányról szól, aki évekig keresni a kék madárrá változtatott szerelmét.
Szintén örökölt (és talán az egyetlen rongyossá olvasott) könyvem a Puskin mesék, amiben orosz verses mesék vannak. Az elsőt tudtam kívülről, gyönyörű a szövege, azt hiszem, itt kezdődött az orosz-mániám. És a rajzok! *óriássóhaj* (Bocs, ha túl sok a kép, de elvesztettem a kontrollt.)  
Volt még ez a mítoszok és legendák sorozat, amit sokat olvastam, a kedvenceimhez (Edda, Kalevala, Arthúr király és a lovagjai) pedig kerestem még külön könyveket. Ezek minden feldolgozásban jöhettek, G. Beke Margit északos könyvei maradtak meg nagyon, meg Koczogh Ákos Kalevalás feldolgozása, A csodamalom, amiben bábfigurák voltak. Valamiért bírtam ezeket a hősöket, meg isteneket (nyilván szerelmes voltam az összesbe), mert senki sem volt egyértelműen jó vagy gonosz, és még a legpozitívabbnak kikiáltott szereplők is elég ellentmondásos figurák voltak.

Kimaradt nálam a pöttyös-csíkos korszak, pedig örököltem egy halom könyvet, de csak 1-2-őt olvastam el belőlük, aztán rájöttem, hogy ez a vonal nem igazán érdekel (úgy emlékszem, hogy ezekben a könyvekben mindenki elég szerencsétlen és szánalomra méltó volt) . A Heidi-re mondjuk nem volt rossz, de ha már ilyen lányoknak való könyv, akkor Az élet játékát sokkal jobbnak tartottam. Nem könyv, de szintén lányos Alfonso Cuarón '95-ös A kis hercegnő feldolgozása (az Burnett A padlásszoba kis hercegnőjének az adaptációja, de a könyvet sose olvastam el, mert ronda volt), hihetetlen gyönyörű a képi világa, maga a film meg elég sírós, nyilván láttam vagy hússzor.

A kis hercegnő
Rendszer nélkül még néhány említésre méltó kedvenc: Vidám mesék (ebből két példányom is volt, mert az egyik szétesett, és kellett egy új, de a szétesettet jobban szerettem olvasni), Ami a szívedet nyomja (még mindig az egyik kedvenc verseskötetem), A sehány éves kislány (mert szépek az illusztrációi), Harisnyás Pippi (mert Pippi teljesen bolond, és ő volt az egyik első feminista az életemben) és Az ezeregy éjszaka meséi (ennek egyszer majd szeretném az eredeti szövegét is elolvasni).
Mostanában ha saját szórakoztatásomra olvasok mesét, az általában Shaun Tan, Maurice Sendak meg persze Andersen. Őket nagyon imádom, olyanok a történeteik, amit felnőtt és gyerek ugyanúgy tud élvezni. Elgondolkodtatóak és szomorkásak egy csomó jelentésréteggel, és szerintem ez a jó, nem a gügyögős, jópofizós, tanítgatós mese, viszont sajnos ebből van a legkevesebb. A mesék jók, csak nehéz megtalálni a nekünk valót.

A többiek posztjai ugyanerről a témáról: Zenka, MiamonaAndi, Nima, Ilweran, Magnolia, Reeatigi, Pupilla,



12 megjegyzés:

  1. Hú, nagyon-nagyon örülök, hogy végül megírtad, nagy élmény volt olvasni, és hangulatos lett, és ami még fontosabb: nagyon te vagy. :)
    Ami a szívedet nyomja, tényleg! nekem is volt. "nagy vörös és elálló fülek" :D "azóta nem gyűjtök bélyeget" :))) imádtam.
    Érdekes, tényleg nyomasztó kissé Andersen, nekem A kis gyufaárus lány volt az...

    Szerintem nem estél túlzásba a képekkel, és tök jókat választottál, ez az utolsó, és a Muminos kiváltképp tetszik, Mumin könyvem nekem sem volt, de a rajzfilmet láttam a tévében. Vándor <3 :)

    Ó, és A kis hercegnő! nekem nagyon szép kiadás volt, bordó alapon, képekkel. De a filmet is nagyon szerettem, igazi jó kis szívmelengető-szívszorongató film. :)

    Azt megkérdezhetem még, hogy miért, hogyan foglalkozol a gyermekirodalommal?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én meg örülök, hogy így utólag is bevettetek :) majd ha még lesz hasonló, szólsz?
      a kis gyufaárus lányt is szerettem :) meg a rendíthetetlen ólomkatonát!
      gyerekirodalommal meg úgy, hogy gyerekkönyveket szerkesztek, meg azokról írok mindenhova. most pl. egy készülő tanulmánykötetbe kéne összehoznom valamit a női szerepek változásáról a gyerek és ifjúsági irodalomban, csak nagyon lusta vagyok...

      Törlés
    2. :) bármikor lehet hozzá-témázni, csak az eredeti megjelenés időpontja és témája titkos mindig, így izgibb ;) Az előzőek a komfortzónából való kilépés, és a mi dühít olvasó emberként a könyvben voltak.
      Tényleg, a rendíthetetlen ólomkatona, rá is emlékszem, volt valami nagyon képes-színes mesekönyvem róla, hirtelen beugrott.
      Ó, ez nagyon érdekesnek hangzik, és biztos nem annyira az :D a női szerepek változása, nem könnyű. hirtelen a Coraline anya és másik anya figurája ugrott be.

      Törlés
    3. majd szerintem megírom az előzőeket is, mert tetszenek.
      nekem is képesben volt a rendíthetetlen, de én most azon gondolkozom, hogy mi egyidősek vagyunk? mert ahogy néztem a listádat, ugyanazokat a kiadásokat olvastuk a gyerekkönyvekből.
      a coraline-t kár volt mondanod, az a házim, hogy illusztrációkat kell hozzá csinálni, és még el sem kezdtem :P

      Törlés
    4. okééé, várom :)
      Szerintem egyidősek vagyunk ;)
      upsz bocsi, nem akartalak a házidra emlékeztetni :S :D amúgy jól hangzó házi, egész addig, amíg meg nem kell csinálni :) :/

      Törlés
  2. de jó volt ez a poszt! (tudom, nagyon értelmes hozzászólás, de látod, még felkiáltójelet is tettem.)

    adtál pár ötletet, aminek utána fogok nézni.
    és nagyon egyetértek, valami gond van a magyar mesékkel, mert más népekéi nekem is sokkal izgalmasabbak voltak.
    és végre valaki, aki nem olvas ronda könyvet. :D
    látom, Szutyejev neked is kedvenc volt, ez a mese bevonul az univerzum maradandó értékei közé.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) kicsit parasztosak a magyar mesék, nem? mármint érted, engem hidegen hagy a bajszos királyfi. meg olyan fantáziátlanok, mindig van valami nagy furfang, aztán kész.
      amúgy pár napja pont azon gondolkoztam, hogy én már rendes regénynél sem vagyok hajlandó rondát olvasni, nem érdekel, milyen jó a belseje, elvárom, hogy adják el nekem a könyvet. lehet, hogy lemaradok egy csomó jóról, de amikor azt látom, hogy a kiadó nem igazán erőltette meg magát, és összebaszott valamit olcsón/gyorsan, akkor én sem rohanok megvenni.
      a Vidám meséket meg szerintem még a legnagyobb anti-mesések is szeretik :)

      Törlés
    2. Az előzőekből véletlen én is kihagytam, hogy igen, szerintem is valami hibádzik a maygar, magyaros mesékből, én untam őket... meg nagyon egy kaptafa. A Benedek Elek meséskönyvekből volt valami hatalmas gyűjteményünk, de anya is unta meg én is untam, néha választottam belőle, de kb megállapítottuk h ez is meg az is ugyanolyan... :/
      és tényleg jó jelző rájuk a parasztos. ez meg egyre népszerűtlenebb, főleg a mai trendi-gyerek korban :)

      Törlés
    3. igen, parasztosak! nekünk is tündérekről, táltosokról, garabonciásokról kellene olvasnunk, mint más rendes népek a saját hiedelemvilágukról.

      nem értem egyébként, hogy egy kiadó mi alapján bólint rá egy borítóra. akinek bólogatni kell, annak sokszor nincs ízlése, ez van, ezt kell szeretni, ismerős a borítógyártó, és nem lehet megsérteni, vagy nincs rá pénz, vagy tényleg azt hiszik, hogy az olvasónak bármi jó?

      Törlés
    4. szerintem szimpla igénytelenség, meg hozzá nem értés. legyen olcsó, és gyorsan készüljön el, kb. ezek a szempontok. amúgy pont most volt egy ilyen kisebb kalandunk egy grafikussal, küldött borítóterveket, és néhány dolog látványosan össze volt baszva, látszott, hogy nem foglalkozott vele túl sokat (konkrétan kb. 15 perc lehetett rádobálni mindent, és még a kiadó nevét is elrontotta. ez nem is értem, baszki, nem tudja, hogy kinek dolgozik?), de közben meg ha értesz a grafikához, akkor csak azt látod, hogy hátigen, egy elég közepes borító, de nem tudod megmondani, hogy mit kéne változtatni.

      Törlés
  3. Ó, de kár, hogy nem írtál erről a "kényszeresen "progresszív" dologról, engem annyira érdekelt volna...
    A Mumin nekem is a nagy kedvencem volt, de csak mesében, viszont volt pár rész, amitől totál féltem :), hát igen, ijedős vagyok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én bírtam a félelmetes könyveket :) Mondjuk sose tudtam utánuk aludni, de szerettem borzongani.
      Majd lehet írok ezekről a könyvekről, mert kéne, de most így semmi erőm konfrontálódni. Próbálom egyre jobban kivonni magam a gyerekirodalomból, ha majd teljesen sikerül, akkor nem fogom vissza magam, és leírok minden szart.

      Törlés