Hans Christian Andersen: A kis hableány

"-Ha meghalok, fehér tajték lesz belőlem, hullámokon hánykolódom, és soha többet nem hallhatom a tenger moraját, nem láthatom a szépséges virágokat, a bíborszínű napot? Mit tegyek, hogy az én lelkem is örökkéig éljen?"
 
Ha meghalljuk azt, a címet, hogy A kis hableány, mindenki azonnal egy vörös hajú, romantikus lelkű, énekelgető halfarkas lánykára asszociál, akit Glen Keane teremtett a Disney stúdiónak. Én viszont (bár imádom Keane-t) sokkal nagyobb rajongója vagyok Andersen hableányának. Egy évben egyszer minimum el szoktam olvasni, de az is lehet, hogy kétszer. Nem tervezem, inkább egyszer csak azzal az érzéssel kelek, hogy nekem ezt olvasni kell, most. Valószínűleg a világ legszomorúbb meséje.

A legkisebb hableány-királykisasszony rajong az emberek világáért. Tizenötödik születésnapján úszhat fel először a felszínre, és ő azonnal beleszeret az arra hajózó hercegbe, akinek aztán az életét is megmenti. Sokáig epekedik utána, míg végül felkeresi a tengeri boszorkányt, hogy segítsen neki emberré válni, ám itt nem fordul olyan vidámba a történet, mint Disney-éknél.

"-Nem tehetsz semmit - felelte az öreg királyné. - Csak akkor válhatna halhatatlanná a lelked, ha egy földi ember úgy megszeretne, hogy előbbre helyezne apjánál, anyjánál; ha a tied volna az egész szíve és minden gondolata; ha megfogná a kezed, és és örök hűséget fogadna neked. Akkor az ő lelke átömlene a tiédbe, s emberré válnál magad is."

Andersen meséi különlegesek. Gyerekként elborzasztott a belőlük áradó fájdalom, és kegyetlenség, de még úgy is a kedvenceim voltak. Ha értenék hozzá, egyszer jól kielemezném, mert azon kívül, hogy csodaszépen van megírva, még tele van pakolva meseszimbólumokkal is (Andersen régi mitológiai történeteket, és népmeséket is felhasznált). Ilyen lehet a tizenötödik év jelentősége, a hajvágás, véráldozat, halandó, és halhatatlan lélek, a könnyek hiánya...stb. A kis hableány egy egészen modern nőtípust testesít meg, mert a tündérmesék passzív hercegnőivel ellentétben, akik arra várnak, hogy a herceg megmentse őket, ő cselekvő hősnő, aki felelős a sorsa alakulásáért. Érdekes még, hogy egy szereplőnek sincs neve, így talán jobban tudunk velük azonosulni, a sajátunknak érezzük a megpróbáltatásaikat. 

Eredetileg máshogy ért volna véget a történet, (SPOILER!!) a kis hableány meghal, nincsenek levegő lányok, akik hozzák neki a megváltást, csak reménytelen szerelem, hiábavalóan feladott élet, és összetört álmok; aztán Andersen nem tudni miért, megváltoztatta, és odacsapott a végére valamit, amiről azóta is vitatkoznak a mesekutatók.

értékelés: 5/5 (még szép :))