2012. november 1., csütörtök

Kellenek a magyar hősök - Interjú Pintér Bencével és Pintér Mátéval

Pintér Bence és Pintér Máté huszonévesek, és megtörtént velük, amiről a legtöbb fiatal írópalánta álmodozik: az Agave Kiadónak megtetszett a kéziratuk, és idén októberben végre megjelenhetett első regényük, A szivarhajó utolsó útja címmel. Már a borítót díszítő nagy, piros Zeppelin magára vonja a figyelmet, de egy alternatív XIX. században játszódó ifjúsági kalandregény témája is üdítően hat az utóbbi évek egykaptafára készülő romantikus-misztikusai mellett. A két szemtelenül fiatal szerzőt írásról, trendekről és kedvencekről kérdeztük.   


Jellemző, hogy az ifjúsági irodalomban alkotó magyar szerzők angol álneveket vesznek fel, ahogy főszereplőik, és helyszíneik is külföldiek. A ti regényetek viszont hangsúlyozottan magyar vonatkozású. Miért döntöttetek amellett, hogy ezt a kevésbé populáris utat választjátok?


Pintér Bence (PB): Mert az imént leírt metódusnak tulajdonképpen semmi értelme. Minek írjak egy számomra maximum elképzelés szintjén létező San Fransiscoban Jackről és Jennyről? Nem látom hasznos vagy érdekes tevékenységnek lenyelni, aztán visszaböfögni aktuális külföldi trendek kliséit, főleg nem külföldi helyszíneken és külföldi szereplőkkel. Külföldi álnevet használni pedig véleményem szerint egy bizonyos ponton túl az olvasó becsapása, bár nyilván egy fent leírt regényhez az passzol. Számomra egyébként is kifejezetten jó érzés ismerős helyeken ismerős karakterekről olvasni. Aztán például valamelyik Kondor-regény elolvasása után járni egyet Budapesten.
Pintér Máté (PM): Azért azt hozzá kell tenni, hogy a regény városai – főleg Belgrád – is teljesen fiktívek. Ettől függetlenül nekem személy szerint csömöröm van attól, hogy a sablonokat ugyanúgy alkalmazzák, még nevek, helyszínek tekintetében is. Felrótták már nekünk, hogy sablonosak a karaktereink, amivel egyet is tudok érteni, de közelebb állnak a szívemhez már csak attól is, hogy ki bírom ejteni helyesen a nevüket.


Olvastam egy korai fejezetet a győri Alternatívában, mennyit változtattatok az ott megjelent szövegen?

PB: A karakterek maradtak, azonban most egy teljesen más történetről van szó.
PM: Bence akkori sztorija most valami non-kánon kuriózumnak számíthat, ha valakinek a kezébe akad. A történetet korábbra tettük, a karakterek nagyjából csak nevükben ugyanazok, a helyszínek változtak, szóval minden teljesen más. Ami maradt, az a köré festett alternatív világ és a kormiliő.

Nagyon jól sikerült a könyv borítója, ti választottátok?

PB: Imádom ezt a borítót, egyszerűen fantasztikus. Voltak egyéb tervek is, de ez magasan verte a többi verziót. Mi erre szavaztunk.


Korábban azt mondtátok, hogy nem ifjúsági regényt akartatok írni. Hogyan és miért lett belőle mégis az?

PB: Nem tudom, mennyire lett az. Az ifjúsági regény kategóriából inkább felfelé lóg ki, mint lefelé. Mi huszonévesek vagyunk, a karaktereink huszonévesek. Young adult regénynek nevezném, ha lenne ennek megfelelő kategória Magyarországon.
PM: Szerintem elmegy ifjúsági regénynek, ha olyanokat is annak tekintünk, amik egyébként nem hinném, hogy azok (pl.: kései Harry Potter-kötetek). Személy szerint súlyos hiányosságként élem meg a fiatal felnőtt kategória nem létezését, mert így én is hajlamos vagyok ifjúsági regényekbe belefutni, amik aztán maximálisan megfelelnek a 11-14 éves korosztály igényeinek, de az enyémeknek már gyermetegek.

A korotokból kifolyólag jobban meg tudjátok szólítani a fiatalabb olvasóközönséget? Miért lehet vonzó A szivarhajó utolsó útja a mai tizenéveseknek?

PB: Kellenek a magyar hősök. Dől a mesecsatornákból a Power Rangers meg Ben 10, a mozivásznakról pedig az Avengers és Batman. Ezek között lehetnek, sőt vannak kiváló történetek, de mégis importált hősökről van szó, akik amerikai kis- és nagyvárosokban osztják az igazságot. De hiányoznak a jó kis magyar, vagy közép-európai hősök, akik az alapvető erkölcsi tanulságok mellett – melyeket a fent leírt történetek is megadhatnak – támaszt nyújthatnak egy fiatal nemzeti, vagy éppen régiós öntudatának kiépítéséhez.
PM: Nem tudom, hogy jobban meg tudjuk-e őket szólítani. Alapvetően olyan regényt akartunk, ami nekünk tetszik, azt hiszem, ez sikerült (ha nem is maradéktalanul). Ha másoknak is tetszik, az csak a ráadás. Ha valakit érdekel a történelem, eljátszik a gondolattal, hogyan lehetett volna másképp, jobban csinálni a dolgokat, szereti a klasszikus kalandregényeket, odavan a kémponyváért, neki vonzó lehet, csak ajánlani tudom. Ha csak az egyik pont megvan a felsoroltakból, ez az ő regénye.

 Figyelitek a külföldi ifjúsági könyves trendeket? Ha igen, mennyire használjátok őket?

PB: Nem mondhatnám, hogy követem, azt meg végképp nem, hogy bármit is használtunk volna belőle.

Miért pont Kossuth a főszereplő? Csak a név ismertsége, vagy a hozzá kapcsolódó politikai ideológia is szerepet játszott a választásban?

PB: Én személy szerint nem vagyok rajongója Kossuth Lajosnak. A Szivarhajó világában azonban ő az államalapító, a Dunai Konföderáció alfája és omegája. Mondjuk úgy, hogy
Kossuth Lajos nálunk olyanná tudott válni, amilyen valójában sosem lehetett. A név pedig jól cseng, ennyi az egész.
PM: A választás ettől függetlenül persze tudatos volt. A mi Kossuth Csabánk azonban elhatárolódik a politikától, ő katonaember, egész más figura, mint a nagyapja – legyen szó akár a történelmi, akár az alternatív Kossuth Lajosról.

Vonatkoztassunk el kicsit Vernétől és James Bondtól. Milyen írók hatottak rátok, miket
olvastok?

PB: Főleg sci-fit és krimit. Dick, Chandler, Le Carré, Block, Borges – ha öt nevet kéne gyorsan mondanom. A hazai szerzők közül például Kondor Vilmos sorozatát az egyik legjobb dolognak tartom, ami a hazai krimivel történhetett, de nagy csodálója vagyok Lengyel Péter
Macskakő című regényének is. És persze Borisz Akunyinnak, akiről mindig megfeledkezek, pedig elég nagy hatást gyakorolt rám.
PM: Dettó, de Akunyin nálam megy előre, holott én is mindig elfelejtem.

Ketten írtátok a regényt, hogy néz ez ki a gyakorlatban?

PB: A sztori elméleti részét együtt dolgoztuk ki. Az írás sem okozott nagy bonyodalmat: az első pár fejezetben egyszerűen felosztottuk a jeleneteket, aztán egy ponton kettészedtük a történetet, és külön dolgoztunk rajta. Aztán leellenőriztük, kijavítottuk a másikat. A
főgonoszunkkal például egyedül Máté foglalkozott.
PM: Az ötletelés ettől még közösen ment és voltak késhegyre menő viták is, amik többnyire azért kompromisszumos megoldással zárultak.


 Bence, nem érzed visszásnak, hogy politikai újságíróként olyan történelmi regényt írsz, amiben szintén nagy szerephez jut a politika?

PB: Egyrészt nem is igazán értem, hogy ez mitől lenne visszás. Másrészt nem tartom magam „politikai újságírónak”, sőt újságírónak is csak komoly fenntartásokkal. Harmadrészt pedig nem sok köze van regényben leírt politikai csatározásnak a mai állapotokhoz: nem parabolát írtunk.

Huszonegy évesek vagytok, nem érzitek korainak, hogy rögtön egy ilyen nagynevű kiadónál jelenik meg az első regényetek? Mekkora rajtatok a nyomás?

PB: Mivel a kiadó kiadta a regényt, nincs kétségem afelől, hogy megüti a kellő színvonalat.
Nem tudom, hogy lehetett volna ez fokozatosabb: először egy kisnevű kiadónál jelenjünk meg? Nyilván a kiadónak is akkor éri meg kiadni a regényt, ha lehetőséget lát benne,
jószolgálatból ritkán adnak ki elsőkönyves szerzőket. Nyomás nincs rajtunk: ha tetszik az olvasóknak, amit írtunk, akkor írunk többet Kossuth Csabáról. Ha nem, akkor majd próbálkozunk mással.
PM: Nyomást nem érzek, de kötelezettségekkel jár a dolog (például most épp egy e-mail interjúra válaszolok).

Mik a jövőbeli terveitek? Várhatunk még közösen vagy külön-külön írt regényeket, vagy esetleg Szivarhajó folytatást?

PM: Terv az van számtalan, egyik jobb, mint a másik, és van köztük Szivarhajó-folytatás is. Kossuthot nagyon nem szeretném elejteni, szívemhez nőtt ez a könyv. Remélem, hogy lesznek rajtunk kívül is olyanok, akiket érdekel a szereplők további sorsa.
PB: Itt van a fejünkben a Szivarhajó folytatása, tehát ha minden jól megy, folytatjuk a sorozatot. És mindenképpen együtt folytatjuk.

(A fotót Béres Attila készítette az mno.hu-nak.)
(Az interjú a Campus Online-on jelent meg.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése