Jellemző, hogy az ifjúsági irodalomban alkotó magyar szerzők angol
álneveket vesznek fel, ahogy főszereplőik, és helyszíneik is külföldiek. A ti
regényetek viszont hangsúlyozottan magyar vonatkozású. Miért döntöttetek
amellett, hogy ezt a kevésbé populáris utat választjátok?
Pintér Bence (PB): Mert az imént leírt metódusnak tulajdonképpen
semmi értelme. Minek írjak egy számomra maximum elképzelés szintjén létező San
Fransiscoban Jackről és Jennyről? Nem látom hasznos vagy érdekes tevékenységnek
lenyelni, aztán visszaböfögni aktuális külföldi trendek kliséit, főleg nem
külföldi helyszíneken és külföldi szereplőkkel. Külföldi álnevet használni
pedig véleményem szerint egy bizonyos ponton túl az olvasó becsapása, bár
nyilván egy fent leírt regényhez az passzol. Számomra egyébként is kifejezetten
jó érzés ismerős helyeken ismerős karakterekről olvasni. Aztán például
valamelyik Kondor-regény elolvasása után járni egyet Budapesten.
Pintér Máté (PM): Azért azt hozzá kell tenni, hogy a regény városai
– főleg Belgrád – is teljesen fiktívek. Ettől függetlenül nekem személy szerint
csömöröm van attól, hogy a sablonokat ugyanúgy alkalmazzák, még nevek,
helyszínek tekintetében is. Felrótták már nekünk, hogy sablonosak a
karaktereink, amivel egyet is tudok érteni, de közelebb állnak a szívemhez már
csak attól is, hogy ki bírom ejteni helyesen a nevüket.
Olvastam egy korai fejezetet a győri Alternatívában, mennyit változtattatok
az ott megjelent szövegen?
PB: A karakterek maradtak, azonban most egy teljesen más
történetről van szó.
PM: Bence akkori sztorija most valami non-kánon kuriózumnak
számíthat, ha valakinek a kezébe akad. A történetet korábbra tettük, a
karakterek nagyjából csak nevükben ugyanazok, a helyszínek változtak, szóval
minden teljesen más. Ami maradt, az a köré festett alternatív világ és a
kormiliő.
Nagyon jól sikerült a könyv borítója, ti választottátok?
PB: Imádom ezt a borítót, egyszerűen fantasztikus. Voltak egyéb
tervek is, de ez magasan verte a többi verziót. Mi erre szavaztunk.
Korábban azt mondtátok, hogy nem ifjúsági regényt akartatok írni.
Hogyan és miért lett belőle mégis az?
PB: Nem tudom, mennyire lett az. Az ifjúsági regény kategóriából
inkább felfelé lóg ki, mint lefelé. Mi huszonévesek vagyunk, a karaktereink
huszonévesek. Young adult regénynek nevezném, ha lenne ennek megfelelő
kategória Magyarországon.
PM: Szerintem elmegy ifjúsági regénynek, ha olyanokat is annak
tekintünk, amik egyébként nem hinném, hogy azok (pl.: kései Harry
Potter-kötetek). Személy szerint súlyos hiányosságként élem meg a fiatal
felnőtt kategória nem létezését, mert így én is hajlamos vagyok ifjúsági
regényekbe belefutni, amik aztán maximálisan megfelelnek a 11-14 éves
korosztály igényeinek, de az enyémeknek már gyermetegek.
A korotokból kifolyólag jobban meg tudjátok szólítani a fiatalabb
olvasóközönséget? Miért lehet vonzó A szivarhajó utolsó útja a mai
tizenéveseknek?
PB: Kellenek a magyar hősök. Dől a mesecsatornákból a Power Rangers
meg Ben 10, a mozivásznakról pedig az Avengers és Batman. Ezek között lehetnek,
sőt vannak kiváló történetek, de mégis importált hősökről van szó, akik
amerikai kis- és nagyvárosokban osztják az igazságot. De hiányoznak a jó kis
magyar, vagy közép-európai hősök, akik az alapvető erkölcsi tanulságok mellett
– melyeket a fent leírt történetek is megadhatnak – támaszt nyújthatnak egy
fiatal nemzeti, vagy éppen régiós öntudatának kiépítéséhez.
PM: Nem tudom, hogy jobban meg tudjuk-e őket szólítani. Alapvetően
olyan regényt akartunk, ami nekünk tetszik, azt hiszem, ez sikerült (ha nem is
maradéktalanul). Ha másoknak is tetszik, az csak a ráadás. Ha valakit érdekel a
történelem, eljátszik a gondolattal, hogyan lehetett volna másképp, jobban
csinálni a dolgokat, szereti a klasszikus kalandregényeket, odavan a
kémponyváért, neki vonzó lehet, csak ajánlani tudom. Ha csak az egyik pont
megvan a felsoroltakból, ez az ő regénye.
Figyelitek a külföldi ifjúsági könyves trendeket? Ha igen, mennyire
használjátok őket?
PB: Nem mondhatnám, hogy követem, azt meg végképp nem, hogy bármit
is használtunk volna belőle.
Miért pont Kossuth a főszereplő? Csak a név ismertsége, vagy a hozzá
kapcsolódó politikai ideológia is szerepet játszott a választásban?
PB: Én személy szerint nem vagyok rajongója Kossuth Lajosnak. A
Szivarhajó világában azonban ő az államalapító, a Dunai Konföderáció alfája és
omegája. Mondjuk úgy, hogy
Kossuth Lajos nálunk olyanná
tudott válni, amilyen valójában sosem lehetett. A név pedig jól cseng, ennyi az
egész.
PM: A választás ettől függetlenül persze tudatos volt. A mi Kossuth
Csabánk azonban elhatárolódik a politikától, ő katonaember, egész más figura,
mint a nagyapja – legyen szó akár a történelmi, akár az alternatív Kossuth
Lajosról.
Vonatkoztassunk el kicsit Vernétől és James Bondtól. Milyen írók
hatottak rátok, miket
olvastok?
PB: Főleg sci-fit és krimit. Dick, Chandler, Le Carré, Block,
Borges – ha öt nevet kéne gyorsan mondanom. A hazai szerzők közül például
Kondor Vilmos sorozatát az egyik legjobb dolognak tartom, ami a hazai krimivel
történhetett, de nagy csodálója vagyok Lengyel Péter
Macskakő című regényének is. És
persze Borisz Akunyinnak, akiről mindig megfeledkezek, pedig elég nagy hatást
gyakorolt rám.
PM: Dettó, de Akunyin nálam megy előre, holott én is mindig
elfelejtem.
Ketten írtátok a regényt, hogy néz ez ki a gyakorlatban?
PB: A sztori elméleti részét együtt dolgoztuk ki. Az írás sem
okozott nagy bonyodalmat: az első pár fejezetben egyszerűen felosztottuk a
jeleneteket, aztán egy ponton kettészedtük a történetet, és külön dolgoztunk
rajta. Aztán leellenőriztük, kijavítottuk a másikat. A
főgonoszunkkal például egyedül
Máté foglalkozott.
PM: Az ötletelés ettől még közösen ment és voltak késhegyre menő
viták is, amik többnyire azért kompromisszumos megoldással zárultak.
Bence, nem érzed visszásnak, hogy politikai újságíróként olyan
történelmi regényt írsz, amiben szintén nagy szerephez jut a politika?
PB: Egyrészt nem is igazán értem, hogy ez mitől lenne visszás.
Másrészt nem tartom magam „politikai újságírónak”, sőt újságírónak is csak
komoly fenntartásokkal. Harmadrészt pedig nem sok köze van regényben leírt
politikai csatározásnak a mai állapotokhoz: nem parabolát írtunk.
Huszonegy évesek vagytok, nem érzitek korainak, hogy rögtön egy ilyen
nagynevű kiadónál jelenik meg az első regényetek? Mekkora rajtatok a nyomás?
PB: Mivel a kiadó kiadta a regényt, nincs kétségem afelől, hogy
megüti a kellő színvonalat.
Nem tudom, hogy lehetett volna ez
fokozatosabb: először egy kisnevű kiadónál jelenjünk meg? Nyilván a kiadónak is
akkor éri meg kiadni a regényt, ha lehetőséget lát benne,
jószolgálatból ritkán adnak ki
elsőkönyves szerzőket. Nyomás nincs rajtunk: ha tetszik az olvasóknak, amit
írtunk, akkor írunk többet Kossuth Csabáról. Ha nem, akkor majd próbálkozunk
mással.
PM: Nyomást nem érzek, de kötelezettségekkel jár a dolog (például
most épp egy e-mail interjúra válaszolok).
Mik a jövőbeli terveitek? Várhatunk még közösen vagy külön-külön írt
regényeket, vagy esetleg Szivarhajó folytatást?
PM: Terv az van számtalan, egyik jobb, mint a másik, és van köztük
Szivarhajó-folytatás is. Kossuthot nagyon nem szeretném elejteni, szívemhez
nőtt ez a könyv. Remélem, hogy lesznek rajtunk kívül is olyanok, akiket érdekel
a szereplők további sorsa.
PB: Itt van a fejünkben a Szivarhajó folytatása, tehát ha minden
jól megy, folytatjuk a sorozatot. És mindenképpen együtt folytatjuk.
(A fotót Béres Attila készítette az mno.hu-nak.)
(Az interjú a Campus Online-on jelent meg.)
0 Megjegyzések