"Kr. e. 1642 óta, amikor Saul és Delila Korn véletlenszerű felfedezése végigsöpört a nyugati civilizáción, öt nevezetes csók esett. (Azelőtt a párok összeakasztották az ujjaikat.) A csókok pontos értékelése rendkívül nehéz dolog, gyakran vezet komoly vitákhoz, mert bár mindenki egyetért az intenzitásszor tisztaságszor érzelemszer időtartam képlet érvényességében, soha nem tudott egyezség születni a tekintetben, hogy az egyes elemek milyen súllyal essenek latba. De bármilyen mércét is használt, abban mindenki egyetértett, hogy annak az ötnek maximális pont jár."
Valahogy úgy került fel a várólistámra, hogy többen dicsérték a filmet, és elhatároztam, hogy megnézem. Aztán rájöttem, hogy ez eredetileg regény, és akkor már illik előbb azt olvasni. Aztán persze elfelejtettem. Múlt héten bóklásztam a könyvtárban, nem túl barátságos hangulatban, mert egy olyan könyvért mentem, amit nem akartam elolvasni, de muszáj volt. Elhatároztam, hogy nem vagyok hajlandó vigasz könyv nélkül távozni, és Goldman volt az első, amit megláttam.
Gyorsan az elején szeretném leszögezni, hogy tetszett a könyv, de olyan bénaságok voltak benne, amik felett nem tudtam szemet hunyni, ezek következnek most. Elsőre én is elhittem Goldman sztoriját S. Morgenstern-ről, aki állítólag az eredeti könyvet írta, aztán pár fejezet után gyanús lett, és segítségül hívtam Mr. Google-t. Nincs semmi S. Morgenstern, a Herceg menyasszonya 100% William Goldman, ami azért kicsit kiábrándító, mert a könyvnek az ad egy nagyon kedves bájt, ahogy Goldman rajong Morgenstern művéért. (Az már kevésbé bájos, ahogy a családjáról ír, le is vontam a következtetést, hogy mekkora bunkó. Oké, hogy fiktív család, de akkor is!)
Úgy tűnt, hogy fantasy klisék keverékéből próbálna összeállni egy kalandregény paródiává, de ez nem mindig jött össze. Paródiának nem volt elég vicces, néha túl erőltetetté vált, pedig amúgy egy könnyed kis regény. Nem tudom, hogy pozitívum-e, de nagyon érezhető volt, hogy Goldman első sorban forgatókönyvíró. Pörgött a sztori, állandóan rohantak a szereplők, így esély se volt egy összetettebb karakter bemutatására. Túl sok minden került bele, egyik érdekesebb helyszín a másik után, amik megérdemeltek volna még pár plusz oldalt, ezzel megkockáztatva, hogy az olvasónak nem lesz állandóan magas a vérnyomása, de lesz egy kerekebb, profibb történet.
Pitypang és Márkó karakterével sehogy se sikerült megbarátkozni. Pitypang egy tipikus buta lány, akit nem sok minden érdekel se az elején, se a végén. Nincs benne semmi, ami megfogná az olvasót, a jellemrajza kimerül abban, hogy szép, szeret lovagolni, és szerelmes Márkóba. Tipikus passzív mesehősnő, aki arra vár, hogy mások elintézzenek helyette mindent. Márkó ezzel szemben az elején ártatlan kisbéresként van feltüntetve, aki elvakultan rajong szíve hölgyéért. Elindul szerencsét próbálni, és mikor legközelebb látjuk, már egy teljesen más ember. Ott akadtam ki, amikor megüti Pitypangot. Mert ne üssön már meg nőt, főleg ne azt, aki állítólag a szerelme!! És képes azt mondani, hogy ahonnan ő jön, így szokás...Pitypang helyében jól otthagytam volna az idióta nagyképű Márkót. Így utólag nem tudnék dönteni, hogy melyik főszereplő volt idegesítőbb.
Akik megmentették a könyvet, az Inigó, és Fezzik. Nekik voltak néha vicces megszólalásaik, mármint olyanok, amik tényleg viccesek voltak, nem csak azok akartak lenni. Persze ők is elég kétdimenziósak maradtak, de az eredettörténetük a könyv legjobb része. Inigó mantrájánál nagyon röhögtem, állandóan Oberyn Martell ugrott be, és sehogy se tudtam elvonatkoztatni.
Ezek után jogosan merül fel, hogy akkor mégis mi tetszett nekem? Az olyan kis szösszenetek, mint a fenti idézet, amiknek kb. semmi közük nem volt a történethez, de ott voltak, aranyosak, és hangulatosak. Azt mondjuk nem értem, hogy lett ebből ilyen kultuszkönyv, de nagyon olvasmányos, és jó is tud lenni, ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy mennyire tenyérbemászó. Igazából jobb olvasni, mint utána elgondolkozni rajta, mert olvasás közben annyira nem tűnnek fel a hibák, viszont mire elkezdtem ezt írni, fejben már jól szétcincáltam az egészet. (Akartam ide valami jó képet, de olyan csúnyák a filmes szereplők, hogy inkább nem csúfítom velük a blogot.)
értékelés: 4/5
1 Megjegyzések
A filmet azért megnézted? :-D
VálaszTörlés