John Carreyrou: Rossz vér

Fake it till you make it!

Nem ez volt felfestve a Theranos épületében, hanem inkább egy Yoda idézet, de ez lehet jobban passzol volna a céghez. 2015-ben robbant, hogy az első női startupper, a Sillicon Valley hercegnője, az új Steve Jobs-nak kikiáltott Elizabeth Holmes cége óriási kamu. A nő, aki nagyon sok pénzt húzott be mindenkitől, és aki kezdettől fogva élvezte a politikai elit támogatását, átvert mindenkit.

Ugyan itthon nem kapott olyan nagy médiavisszhangot a sztori, mint Amerikában, de ha másból nem, a tavalyi HBO dokusorozatból (nézd meg, nagyon jó!) ismerős lehet a történet. A szőke nagy szemű lány, aki 19 évesen otthagyta a Stanfordot, hogy megreformálja a vérvizsgálatokat, hogy azok olcsóbbak, könnyebben elérhetőek, fájdalommentesek és gyorsabbak legyenek. A befektetők azonnal ráugrottak a lehetőségre, mert ki ne akarná örökre elfelejteni a vérvétellel járó macerát.

Azt tudni kell rólam, hogy utálom a tűket. Kerülök minden olyasmit, ami azzal jár, hogy belém döfnek egy hosszú hegyes szart, amin keresztül kiszívják a véremet. Szerencsére nem adhatok vért, így lelkifurdalásom sincs hogy nem járok, de ha egy orvos véletlenül közelebbről elkezdi nézegetni a vénámat, lehet elszaladok és inkább meghalok csöndben. Az oltásokkal ki vagyok békülve, és tetoválásom is van, de a lecsapolás az más kategóriába esik. Nyilván ez egy nagyon rossz hozzáállás, szeretnék rajta változtatni, de ez a gondolat csak addig van meg bennem, amíg meg nem látok egy tűt. Szóval teljesen tudok azonosulni azokkal, akik fájdalommentesebb, kevésbé horrorisztikus, összeszurkált vénáktól mentes vérvételre vágynak. Csakhogy az ehhez szükséges technológia még nem létezik. És hiába szerette volna Elizabeth Holmes, hogy létezzen, hogy egy csepp vérből diagnosztizálni lehessen legalább 100 betegséget (csak összehasonlításképpen: most egy kiskanálnyi vér szükséges ahhoz, hogy néhány vizsgálatot elvégezhessenek), még az ő bocitekintetéért sem vált valósággá.

Nem akarok túl sok részletet leírni, főleg hogy elég csak a cég nevét beírni a Wikipédiába és ott van minden. De nagyon jó példa a Theranos működésére Joe Biden alelnök 2015-ös látogatása, aki nagy lelkesen a „jövő laborjának” nevezte a látottakat. Csakhogy Bidennek felállítottak egy látszat-labort, ahol nem működött semmi, viszont minden úgy nézett ki, mintha most jött volna egy Apple Store-ból. Teljesen szürreális az egész történet, annyira gáz, hogy arra szerintem mindenki csak így csóválja a fejét, hogy „nemááááár”.

Ami miatt mégis érdekes lehet ez a  könyv azután is, hogy mindent elolvastál a Wikin és megnézted a dokumentumfilmet, hogy a szerző a Wall Street Journal díjnyertes riportere, John Carreyrou volt az, aki felderítette a Theranos csalásait, és akinek a leleplező cikkei elindították a céget a lejtőn. Ő is első kézből tapasztalta a Theranos erőszakosságát, mert keményen próbálkoztak az elhallgattatásával. Maga a könyv két részre tagolható, az első felében megismerjük Elizabeth-et, hogyan vált a Szilikon-völgy legsikeresebb női feltalálójává, míg a második felében inkább Carreyrou oknyomozó munkája kerül a középpontba, és onnantól kezdve sokkal személyesebbé válik a történet. Tényleg olyan, mintha egy krimit olvasnánk, mert a hatalmas befolyással bíró Theranos nem válogatott az eszközökben, ha arról volt szó, hogy valakit félre kell állítani vagy meg kell félemlíteni.

Általában az emberek azonnali reakciója erre a sztorira az, hogy „de miért nem látta senki?” „miért nem szólt senki?”. Pedig szóltak, nem is kevesen, vagy legalábbis akartak. A látszat ellenére nem teljesen idióták dolgoztak az egész cégnél, viszont azokat a dolgozókat, akik felszólaltak a Theranos módszerei ellen, akik megkérdőjelezték a technológia létezését vagy akár a cég etikáját, rögtön elbocsátották, és szigorú titoktartási szerződéseket írattak alá velük. Többször figyelmeztették Elizabeth-et, hogy a technológia még nem kész arra, hogy embereken is teszteljék, ő mégis agresszívan ki akarta elégíteni a befektetőket, és megfelelni annak az imidzsnek, amit egy tehetséges marketing team kitalált neki. Természetesen hatalmas káosz lett a vége. A páciensek (és hogy ennek a nagyságát lássunk, kb. 1 millió emberről van szó) hibás teszteredményeket kaptak, amik miatt gyakran rohantak drága és felesleges vizsgálatokra, vagy éppen azt hitték magukról vagy valamelyik családtagjukról, hogy teljesen egészségesek, miközben épp súlyos betegek voltak, akiknek az életét menthette volna meg, ha időben kezelést kapnak.

A Theranos (már a neve is, ami a terápia és a diagnózis szavakból áll össze) sztorija a tökéletes példa arra, hogy jó kommunikációval mindent el lehet adni, még azt is, ami nem létezik. Elizabeth Holmes viszont szövetségi bűncselekmények vádjával áll bíróság elé valamikor 2020 tavaszán, valószínűleg (remélhetőleg) jó hosszú börtönbüntetés vár rá.  

Egyébként ez volt az első könyv volt, amit a Forbes adott ki itthon, úgyhogy drukkolok, hogy hasonló minőségi non-fictionöket hozzanak a jövőben is.