Mielőtt Harry Potter elcsavarta volna a fejünket, Krabat is megjárt egy Varázslóiskolát, csak az közel sem volt olyan barátságos, mint Roxfort. A harmincéves háború idején Szászország egy eldugott vidékén áll a sötét koselbruchi malom. Gazdája, a félszemű, félelmetes Mester Fekete Iskolát működtet, ide kerül molnárinasnak Krabat. A fiúk nappal dolgoznak, éjszaka pedig varjúvá változva magolják a sötét igéket. Mivel azonban mindennek ára van, minden szilveszter éjszakán, titokzatos körülmények között meghal egy legény. Krabat menekülne, de erre csak egy kockázatos lehetőség létezik: ha van egy lány, aki igazán szereti, és kiállja érte a Mester próbáját.
A könyv 1985-ben jelent meg Magyarországon, gyorsan elfogyott a könyvesboltokból, azóta pedig a szinte kaphatatlan kategóriába tartozik. Egyébként nagyon szép kiadás, dupla oldalas, ijesztő fekete-fehér illusztrációkkal, amik jól visszaadja a könyv hangulatát.
Csak úgy tudnám jellemezni, hogy horror-mese, de abból is a régi, klasszikus fajta, ahol bőven hullanak a szimpatikus szereplők. Németországban már évek óta a legnépszerűbb gyerekkönyvek közé tartozik, nálunk nyilván alig ismeri valaki. Preussler nagy hangsúlyt fektet a keresztény hagyományok megjelenítésére, fontos szerepe van a történetben a Húsvétnak, és az Új Évnek; de ugyanúgy merít a vendek népi hiedelemvilágából, vagy a molnárlegendákból is. (A parasztok régen titkos erőket tulajdonítottak a molnároknak, mert azok képesek voltak szabályozni a folyót, és irányítani egy olyan tiszteletet parancsoló építményt, mint a vízimalom.) Középpontjában egy fausti alku áll, amivel csak az olyan tiszta érzésekkel lehet szembeszállni, mint a szerelem. Kicsit olyan, akár egy népmese, tele szimbólumokkal, és a német népmesékből/Grimm mesékből átvett elemekkel. A malomban, ahol a tizenkét fiatal csak egymásra számíthat, felértékelődnek az emberi kapcsolatok, a barátságok, és a becsület; ugyanakkor állandóan ott lebeg felettük a végzet, még az álmaikban is veszély leselkedik rájuk, és sosem lehet tudni ki lesz a következő, akit elküldenek, hogy megássa a saját sírját.
0 Megjegyzések