Romlott Barbie-világ

Egy világ, ahol nincsenek háborúk, nem jelent fenyegetést sem a globális felmelegedés, sem a halálos betegségek. Scott Westerfeld ifjúsági regénytrilógiájában az emberek boldogok, gyönyörűek és nagyon buták.

A történet szerint egy olyan jövőben járunk, ahol mindenkire drasztikus plasztikai műtét vár, amint eléri a tizenhat éves kort. A csúf fiatalok előre megtervezhetik, milyen arcot és testet szeretnének maguknak - persze bizonyos keretek között -, majd a műtét után csatlakozhatnak a szépek társadalmához, akiknek az élete véget nem érő bulizásból áll. Pletykálnak olyan csúfokról, akik megszöktek a műtét elől és a vadonba menekültek, ám ez már önmagában is abszurd, hiszen ki ne akarna tökéletessé válni? Tally Youngblood már alig várja tizenhatodik születésnapját, aztán a kórházban jön a kiábrándulás: a félelmetes Különleges Körülmények Ügyosztálya elküldi, hogy derítse fel a renegát csúfok búvóhelyét, és találja meg elszökött barátnőjét, különben belőle sem lehet szépség.

Az amerikai sci-fi író, Scott Westerfeld Csúfok- trilógiája (létezik egy negyedik kötet is Extras címmel, ám az nem része a trilógiának, csak ugyanabban a világban játszódik, mint Tally története) az egyedi ötlet ellenére sem tartozik a jó regények közé, ám van benne néhány érdekes gondolat. A szerző a címeknek megfelelően (Csúfok, Szépek, Különlegesek) mindegyik kötetben más-más formában mutatja be a főhősnőt, így megismerhetjük mindhárom létmódnak az előnyeit és árnyoldalait. A fizikai és érzelmi átalakulások közben a sztori felgyorsul, a lassabb első, és a bulizós második után a harmadik rész szinte már csak akciók sorozatából áll. Érdemes megemlíteni, hogy - a legtöbb disztópiával ellentétben - itt a kormány nem maga a gonosz, hiszen a mindenkinek kötelező műtétet azért hozták létre, hogy megszűntessék a társadalmi különbségeket, és az ön- és környezetpusztító embert. Csak azt felejtették el megemlíteni, hogy az agyukba is belepiszkálnak.

A trilógia legnagyobb legnagyobb hibája, hogy túl sokat akart belepasszírozni a szerző ebbe a három kötetbe. Ahelyett, hogy egy központi motívum köré épített építetkezett volna, telepakolta a történetet olyan aktuális és tiniket foglalkoztató kérdésekkel, mint például a fiatalok önértékelési zavarai, rasszizmus, társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszer, vagy a média hatása, de ez egyszerűen túl sok, nem bírja el a regény. Westerfeld mindegyik témával foglalkozik, de csak pár mondatban, a felszínt kapirgálva. Az is furcsa, hogy nem ölnek embert, mondván, hogy nagyon elavult módszer, így viszont olyan a könyv, mint egy rossz Disney-film. A kötelező szerelmi háromszög is teljesen funkciótlan, érezhetően csak azért került a könyvbe, hogy illeszkedjen az éppen divatos ifjúsági trendbe.

A harmadik kötet végleg elrontja a trilógiát. Az eddig egy városra korlátozott cselekményt a szerző kiterjeszti, és immár más helyszínek is felbukkannak, ám ezek megjelenése kidolgozatlan, csupán azzal a céllal kerültek a történetbe, hogy növeljék a végső leszámolás tétjét. A könyv befejezése nem a bevett young adult formulákat követi, ami akár jó is lehetne, de inkább úgy alakítja a szerző, hogy látványosan (és feleslegesen) robbantsunk fel mindent. A felnőtt disztópiáktól eltérően, az ifjúsági verzióban kellene, hogy legyen valamiféle morális útmutató    az olvasók számára, vagy legalább kísérlet a történtek feloldására, de ebben a regénysorozatban ez nem valósul meg. Bár Tally sikeresen megdönti az elnyomó rendszert, a világ mégsem lesz jobb, sőt. Az addig idilli társadalom átfordul annyira groteszkbe, hogy inkább Warren Ellis Transmetropolitan-jére hasonlít, mintsem egy ártatlan ifjúsági regényre. Westerfeld minden bizonnyal valami monumentális lezárást akart, ám a végeredmény teljesen elüt a trilógia első két részének stílusától, és így még az első részben jónak vélt eszmerendszer is megkérdőjeleződik.

Muszáj megemlíteni a fordítást, ami jelentős mértékben rontja a könyvek élvezeti értékét. Olyan félrefordítások találhatók a szövegben, amelyek sokszor még az adott szituációt is értelmetlenné teszik. Westerfeld az eredeti verzióban az ausztrál szlenget ötvözte egy saját maga által kreálttal, ám a fordításban ez is erőltetettnek és mesterkéltnek hat.

Kár, hogy egy ilyen eredeti ötlettel induló trilógia a megalománia csapdájába esett, és a végül teljesen kifordult önmagából. Érdekesség, hogy a Csúfok-trilógiával kezdődött a disztópia- robbanás a külföldi ifjúsági irodalomban, sőt, a műfajban legnagyobb hírnévre szert tett Suzanne Collins is innen merítette Az Éhezők Viadalának szerkezetét és főbb momentumait. Scott Westerfeldnek azonban jobban megy a moralizálás nélküli történetírás, erre ő is rájöhetett, mert következő ifjúsági trilógiája már klasszikus kalandregény, és nem szenved a Csúfok hibáitól. Mindezek ellenére a könyvekre már lecsapott a 20th Century Fox, és készül a forgatókönyv.

Scott Westerfeld: Csúfok, Szépek, Különlegesek
Fordította: Bosnyák Viktória
Könyvmolyképző Kiadó
2007, 2009, 2011

(Megjelent a prae.hu-n)